A munkajog tárgya
A jogilag szabályozott munkavégzési formák közül a munkajog kizárólag a szerződés alapján más részére, más személy érdekében és ellenérték fejében, továbbá alárendeltségben végzett, önállótlan munkával foglalkozik.
Mindez azt jelenti, hogy a munkajog által szabályozott jogviszonyokban kivétel nélkül megjelenik a dolgozón kívüli még legalább egy másik szerződő fél (a munkáltató), akinek – ellenszolgáltatásért cserébe – a rendelkezésére bocsátja a munkavállaló a saját munkaerejét. Vagyis a munkájából közvetlenül származó előnyöket és eredményeket nem a munkavállaló, hanem a munkáltató élvezi, melynek ellenértékeként munkabérre lesz jogosult.
Azon felül, hogy az adott személy nem a saját maga, hanem más részére végzi a munkáját, a tevékenység ellátása során nem is a saját elképzelései és döntései szerint jár el, hanem mindig a felettesének, tehát a munkáltató által erre kijelölt személynek (ezáltal pedig közvetve magának a munkáltatónak) az utasításai szerint kell a feladatait ellátnia. A munkaviszonyok keretein belül mindig a munkáltató határozza meg az elvégzendő feladatokat, azok idejét és módját, azaz a munkáltató irányítja, majd ellenőrzi is a munkavállaló munkavégzését. A felek helyzete alapján így megállapítható, hogy a munkaviszony hierarchizált, azaz alá-fölérendeltségén alapuló jogviszony, melynek keretein belül a dolgozó önállótlanul, vagyis nem a saját döntései szerint végez munkát.
Függetlenül azonban attól, hogy két- vagy többalanyú jogviszonyról van-e szó, közös elem a munkaviszonyok esetében, hogy ez a jogviszony a felek közös, egybehangzó akaratából, azaz megállapodásából jön létre, vagyis alapja a felek jogviszony létesítését célzó szerződése.
Amennyiben ez a megállapodás egy természetes személy, valamint a vele szembenálló piaci szereplő (így például magántulajdonban álló cég, egyéni vállalkozó stb.) között születik meg, létrejön a munkaszerződés. Ezzel a jogviszony a mindenkori Munka Törvénykönyve, így jelenleg a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) hatálya alá kerül.
Foglalkoztatásra irányuló jogviszonyok létrejöhetnek azonban nem piaci, hanem részben vagy egészben állami, kormányzati vagy helyi önkormányzati irányítású, illetve fenntartású szervekkel is. Ekkor a jogviszonyt közszférához soroljuk. Ezek a foglalkoztatási (pl. közalkalmazotti, kormányzati szolgálati, igazságügyi alkalmazotti, rendvédelmi stb.) jogviszonyok ún. kinevezéssel, valamint annak elfogadásával, továbbá rendszerint eskütétellel jönnek létre. Az ilyen foglalkoztatást mindig önálló jogállási törvények szabályozzák.
A versenyszféra és a közszféra ellenérték fejében történő munkavégzésre irányuló jogviszonyai képezik a tág értelemben vett munkajog tárgyát.
A versenyszféra munkajogának területei
A Munka Törvénykönyve által lefektetett szabályanyagnak két fő aspektusa van: az egyéni, azaz a munkavállaló és munkáltató között létrejött munkaviszonyoknak a normái, valamint a kollektív munkajogi szereplők (szakszervezet, üzemi tanács és a munkáltató) viszonyát rendező ún. munkaügyi kapcsolatok joga.
Az egyéni, vagy más néven: indivudális munkaviszonyok esetében beszélhetünk tipikus és atipikus munkaviszonyokról. A munkaviszonyokat két alkategóriára lehet felosztani, a tipikus és az ún. atipikus munkaviszonyokra.
Tipikus munkaviszonyok alatt értjük mindazon jogviszonyokat, amelyek tartalma megfelel az Mt. általános, nem speciális jellegű szabályainak, így tipikus munkaviszonynak az egy munkavállaló és egy munkáltató között létrejött olyan határozatlan idejű munkaviszonyt tekintjük, amelyben a munkavállaló teljes munkaidőben (azaz napi nyolc órában), rendszerint azonos helyen végez munkát. Mindez azt jelenti, hogy a tipikus munkaviszony minden munkaviszonynak az alapját képezi, melynek szabályaitól azonban bizonyos keretek között el lehet térni.
Amennyiben eltérünk ezektől a (fő)szabályoktól, atipikus munkaviszony jön létre. Vagyis minden olyan esetben, amennyiben a munkaviszony egy vagy több elemében eltér a tipikus munkaviszonytól (azaz az Mt. általános szabályaitól), atipikus munkaviszonyról beszélünk. Ennek megfelelően atipikus munkaviszony például a határozott időre létesített jogviszony, a részmunkaidős foglalkoztatás, a távmunkavégzés, a munkaerő-kölcsönzés vagy éppen az egyszerűsített foglalkoztatás is.
Dr. Wellmann Barna Bence 